Padmini, a lótusznő
„Azt a nőt, akin a következő jellegzetességek mutatkoznak, padmininak vagy lótusznőnek nevezzük. Arca kedves, akár a telihold, idomai dúsak és puhák, mint a shiras (magas, illatos fa) vagy a mustár virágja, bőre finom, puha és halovány, soha nem sötét, bár ifjúkorában az eső ígéretét hordó felhő bíbor ragyogására emlékeztet. Jónija (vulva) a nyíló lótuszvirágot idézi, szerelmi magva (Káma-szalila, az élet vize) pedig illatos, akár a frissen virágzó liliom. Járása a hattyúé, hangja mély és dallamos, mint a kokilamadár dala (indiai kakukk)? Kedveli a fehér színt, a szép ékszereket és díszes ruhákat.
Csitrini, a művésznő
„A csitrini vagy művésznő középtermetű, se nem alacsony, se nem magas, haja fekete, nyaka karcsú és kerek, dereka izmos, akár az oroszláné, keble dús és kemény, combja formás és csípeje telt. Jónija körül a szőre ritkás, és a Káma-szalila (szerelmi magva) forró és mézillatú, s oly bő, hogy együttlét közben hangot ad. Szemét forgatja, járása kacér, ringatja hátsóját, mint az elefánt.”
Sankini, a kagylónő
„A sankini vagy kagylónő heves természetű, bőre forró és barna, teste nagy, dereka vastag, melle kicsi. Jónija mindig nedves, és Káma-szalilája sós ízű, nyílását sűrű szőr borítja.
Hasztini, az elefántnő
„A hasztini (elefántnő) alacsony termetű, zömök, erőteljes testű, bőre, ha fehér, akkor halottfehér, haja homokszínű, ajaka széles? Hangja éles torokhang, nyaka hajlott. Járása lassú, nehézkes, lábujjai gyakran görbék. Káma-szalilájának íze az elefánt halántékából tavasszal kicsorduló nedvére emlékezte.” |
